Németh Zsolt államtitkár febr. 21-én Bukarestben folytatott hivatalos tárgyalásokat a román kormány több tagjával, majd Sepsiszentgyörgyön utazott, ahol Demeter Jánossal, a megyei tanács elnökével, Albert Álmos polgármesterrel, a város képviselőtestületével, valamint a megye prefektusával és magyar nemzetiségű alprefektusával találkozott. "Székelyföld a romániai magyarság belső anyaországa" - fogalmazott Németh Zsolt febr. 22-én Sepsiszentgyörgyön. A hivatalos sepsiszentgyörgyi program befejezésekor tartott sajtóértekezleten Németh hangsúlyozta, hogy Magyarország számára fontos tényező a romániai magyarság, amelyet a két ország közötti összekötő kapocsnak tekint. - Magyarország készen áll arra, hogy ne csak a kereskedelmi forgalom, hanem a beruházások révén is fejlessze a gazdasági kapcsolatokat - hangsúlyozta a külügyi államtitkár. Németh kitért a Csíkszeredába tervezett magyar konzulátus kérdésére is. - Mostani bukaresti tárgyalásaimon megállapodtam partnereimmel, hogy megvizsgáljuk a megvalósítás technikai vonatkozásait - jelentette ki, hangsúlyozva, hogy a csíkszeredai konzulátus kérdése nem politikai, hanem technikai kérdés. Németh Zsolt szólt a létesítendő Erdélyi Magyar Tudományegyetem fontosságáról, arról, hogy az egyetem egyik pillére a Székelyföldön kell hogy legyen. A magyar külügyi államtitkár erdélyi körútját febr. 23-án Kolozsváron folytatja, majd Gyulafehérváron az erdélyi katolikus érsekkel tartott találkozóval fejezi be. /Székelyföldön a magyar külügyi államtitkár. Németh Zsolt Sepsiszentgyörgyre látogatott. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 23./ Sepsiszentgyörgyön a régiófejlesztési problémákról volt szó Németh Zsolt államtitkár látogatásakor. A tervezett program is "csúszott", végül is le kellett mondani a Vargyasra beütemezett délutáni látogatásról. "A nyár folyamán remélhetőleg sort keríthetünk majd a Rika alatti település felkeresésére" - emelte ki Németh Zsolt a sajtó képviselőivel tartott találkozója során. Csodálója a tulipános vargyasi festett bútoroknak, ezért is óhajtotta e szép tájegységet is felkeresni. A sajtóértekezleten Németh Zsolt részletesen szólt az övezetfejlesztéstől elválaszthatatlan infrastruktúra megteremtésének szükségességéről. A külügyi államtitkár kitért a csíkszeredai konzulátus létesítésének igényre is, majd a Székely Mikó Kollégiumban tett látogatással folytatta programját. /(Flóra Gábor): Németh Zsolt Háromszékről Kolozsvár felé utazott. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 23./ A román média viszonylag kevés teret szentelt Németh Zsolt szept. 21-én befejeződött bukaresti látogatásának. Megbeszéléseit összegezve a magyar külügyi államtitkár az új román kormánnyal kialakítandó kapcsolatok, a román-magyar viszony fellendítésének esélyeit hangsúlyozta az újságírók előtt. Mint mondotta: a tavalyi választásokat követően a magyar kormány visszafogott kivárással követte a romániai politikai élet fejleményeit, ám az eltelt két hónap történései, döntései, és bukaresti tárgyalásai nyomán már úgy fogalmazhat: biztató előjeleket lát az előrelépésre a magyar-román kapcsolatokban, a romániai/erdélyi magyarság elvárásainak rendezésében. Jók a kilátások az együttműködés elmélyítésére minden területen, román részről pedig szinte minden esetben fogadó készség nyilvánult meg, kategorikus elutasításban egyetlenegy magyar felvetés se részesült. Megtörtént tehát a hivatalos kapcsolatfelvétel az új román kormánnyal, a tárcák szintjén is egymást érik az egyelőre inkább ismerkedő jellegű találkozók. Az új kapcsolatrendszer kiépítéséhez számtalan gyakorlati teendő elvégzésére is szükség van, például a magyar-román vegyes bizottság, a 11 szakbizottság intézményrendszere évek óta tetszhalott állapotú. De a gazdasági élet, a bel- és igazságügyi kapcsolatok, a környezetvédelem, a decentralizáció, a határ menti együttműködés, a kisebbségi kérdéskör területén számos függőben maradt probléma vár sürgős megoldásra, megnyugtató rendezésre. Alapvető igényként fogalmazódott meg román részről, hogy Magyarország támogassa Románia integrációs törekvéseit, s erre ígéret is tett a magyar küldöttség. A magyar diplomácia igényeket fogalmaz meg, mint például a magyar állami egyetemét. Sürgeti a kereskedelem felfuttatását akadályozó védővámok felszámolását, a szerződéses kapcsolatok elmélyítését. A Romániai Magyar Szó munkatársa hozzátette: csak látszólag biztatóak a magyar-román viszony javulásának előjelei. Némileg kételkedni lehet abban, hogy a budapesti külügyi küldöttség tagjai előtt megfogalmazott bukaresti ígéretek, vállalások egyhamar kézzelfogható valósággá válnak. A Nastase kabinet fő célkitűzéseként emlegeti az euroatlanti integrációt, ugyanakkor az elodázás, a kibúvó keresés taktikájáról sem igazán tud lemondani. /Ferencz L. Imre: Kivárás után biztató előjelek? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 23./
2001. július 2.
Ion Iliescu elnök jún. 29-én részt vett a svájci Crans Montana Fórumon, ahol a résztvevők a közép-európai térség államainak helyzetéről, a nemzetközi gazdasági integrációról és a globalizációról folytattak vitát. Az államfő ugyancsak jún. 29-én svájci állami vezetőkkel tárgyalt, és felkereste versoix-i otthonában Mihály királyt. - Erdélyről még mindig téves gondolatok élnek, sokan továbbra is azt hiszik, hogy a románok által megszerzett magyar területről van szó - jelentette ki Ion Iliescu a Crans Montana gazdasági fórumon tartott jún. 30-i sajtóértekezletén. Iliescu leszögezte, hogy Románia Európa közepén található mind földrajzi, mind geopolitikai szempontból, nem pedig Délkelet-Európában. Erdély esetében is általános az a tévedés, hogy olyan magyar területről van szó, amelyet a románok megszereztek. Téves módon azt hiszik, hogy Erdély többségében magyarok által lakott térség. Ezt nyilvánvalóan cáfolják a statisztikai adatok, amelyek szerint - ha a Bánságot is beszámítjuk - a térségben 9 millió ember él, amelyek közül csak 1 millió a magyar nemzetiségű - jelentette ki. Az államelnök júl. 1-jén Ausztriába utazott, ahol több állam- és kormányfővel együtt a megkezdődött Világgazdasági Fórumon vesz részt, és osztrák állami vezetőkkel tárgyal. Júl. 3-án az elnök felszólal a Délkelet-Európa kilátásairól tartott konferencián, ahol a tervek szerint a külföldi befektetőknek kínált új hazai lehetőségekről és a privatizáció felgyorsításáról beszél. - A Világgazdasági Fórumra 44 országból 660 résztvevőre számítottak. Románia, Lengyelország, Albánia, Horvátország, Bulgária, Ukrajna és Lettország elnökei, Szerbia, Szlovénia, Észtország, Oroszország és Litvánia államelnökei, illetve kormányfőit várták vasárnapra az osztrák városba, továbbá George Robertson NATO-főtitkárt, Günter Verheugen EU-bővítési biztost. Az egyik vitavezető Soros György lesz. /Ion Iliescu a Crans Montana és a salzburgi Világgazdasági Fórumon. Az államfő felkereste Mihály királyt, és kijelentette: Erdély nem a románok által megszerzett magyar terület. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 2./ Ion Iliescu államfő azt állította, a történelmi Erdély területén alig egymillió-kétszázezer magyar él, hiszen tudomása szerint a bukaresti magyarok száma megközelíti a 300 000-et. - Nyilatkozatával ellentétben Iliescu pontosan tudja, hogy húszezren sem vallották magukat magyarnak Bukarestben. Ion Iliescu csúsztatása már tünetként vizsgálható. A státustörvény országgyűlési elfogadását követően Romániában ismét felerősödtek a nacionalista felhangok, a sovén hazafiak minden alkalmat megragadnak, hogy bizonygassák: az ősi román földön számunkra minden jog megadatott. Az államfővel az élen a politikusok, médiások egyaránt a számarányokkal érvelnek, ahelyett hogy végre tudomásul vennék, Romániában legalább kétmilliós magyar nemzeti közösség létezik. /Ferencz L. Imre: A cél a csúsztatást is szentesíti. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 3./
2001. szeptember 8.
Rendhagyó véndiáktalálkozók voltak szeptember elején Nagyenyeden, a Bethlen Gábor Kollégiumban. Az 1966-ban végzett tanítóképzősök 35 éves találkozójukon tizenheten gyűltek össze. A legtöbb szórványvidéki falusi tanítóként élte meg az eltelt 35 esztendőt. Valamennyien helytálltak, végzik a munkájukat ott, ahol a néptanítói szolgálatot vállalták. Az osztályban 36-an végeztek, három osztálytársunk elköltözött az élők sorából, s akik maradtak, szétszóródtak: legtöbben Erdélyben, néhányan Magyarországon. A találkozóra érkezők elkeseredetten láthatták a kollégium jelenlegi állapotát: csak a főtér felőli homlokzatán felújított iskola három szárnyának belsőudvari része, a tornaterem, a Kós Károly-féle óvóképző épülete szinte háborús időket idéz. A történelmi műemléknek is beillő épületegyüttes felújítására az esztendők során sokan ígértek segítséget, ám abból vajmi kevés lett: megjavították ugyan a díszterem beomlott mennyezetét és a szúette tetőt, az angol királyi család támogatásával és holland segítséggel megújulhatott a lánybentlakás egy része, az óvóképző. Azonban az óvónőképző egyik sarkánál a tavasszal beomlott a talán törökkori alagút, s azóta semmi sem történt. A tavasz folyamán Németh Zsolt magyar külügyi államtitkár ígért számottevőbb segélyt, ám abból eddig semmi sem lett. /Ferencz L. Imre: Lassan már csak a szelleme? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 8./
2001. november 14.
Vasárnap reggelente, a hatórás híreket követően a közszolgálati rádió (Radio Romania Actualitati) történelminek nevezett adását sugározza. Ebben szinte rendszeresen a magyarokat ócsárolják. S teszik ezt az adófizetői pénzeken, tehát a magyar hallgatók pénzén is. A legtöbb "történelmi" visszapillantóban a közelmúlt magyar vonatkozású történéseit tálalják, miként az utóbbi hetekben azt, hogy Kovászna megyében 90 ezer magyar tankönyvet hoztak Magyarországról, s azokat használják is. Nov. 4-én egy történész arról igyekezett meggyőzni hallgatóit, hogy a magyarok Európa és Ázsia keveréknépe, s a státustörvény előírásai lényegében senkire se érvényesek, mert - a jogszabály román nyelvű változatára alapozva - immár nincsenek is "ungurok" Magyarország határain kívül. November 11-én az aradi vértanúkkal kapcsolatban az előadó elismerte a hányódó szobor művészi értékét, visszaállítása ellen a legfőbb "érv": a románok nemzeti érzékenysége. (Hogy nem csak a többségnek, hanem a kisebbségnek is van nemzeti-nemzetiségi tudata, azt kevés román akarja tudomásul venni!) Az aradi tábornokokat nem lehet ünnepelni, mert ők is részt vállaltak abban, hogy 300 erdélyi román falut a magyar szabadságharc valósággal elseperjen a föld színéről... Ilyen felháborító kijelentések hangzanak el minden vasárnap az utóbbi hetekben, hogy az adót hallgató többségiek nemzeti érzéseikben kellőképpen feltöltődve indulhassanak aztán a templomba, ahol a pópák zöme - főként Erdélyben - ismét honfiúi érzelmeikre apellál valamilyen magyar ügy kapcsán. Két hónappal előbb az egyik vezérigazgatóhelyettest eltiltották a mikrofontól, mert a nagy-romániás pártelnöknek engedte elmondani a hivatalos kurzussal ellenkező véleményét, pontosabban nem cáfolta azt. Törvénytelen eljárás volt az eltiltás, de végrehajtatták. /Ferencz L. Imre: A pénzünkön (is) uszítanak! = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 14./
2001. november 26.
Végre civilizáltnak mondható körülmények között működhet az egyetlen bukaresti magyar tannyelvű iskola, az Ady Endre Líceum. Az 1977-es földrengés nyomán életveszélyesen megrongálódott épületet világbanki támogatással felújították, átépítették. Bensőséges ünnepség keretében emlékezhettek meg erre a 186 éves bukaresti magyar nyelvű oktatás mai "napszámosai", egykori és jelenlegi diákjai. Czédly József volt alprefektus, az RMDSZ területi szervezetének elnöke Markó Béla jókívánságait tolmácsolta. Kötő József volt oktatási minisztériumi államtitkár, akinek oroszlánrésze volt abban, hogy az iskola megkaphatta a több milliárd lejes világbanki támogatást, és Lőrincz Gyula, aki éveken át szülőbizottsági elnökként állt ki az iskoláért. Íjgyártó István, a Magyar Köztársaság bukaresti nagykövete pedig az anyaország, a nagykövetség további támogatását ígérte az iskolának, tanítványainak. Ez volt az első alkalom, amikor az iskola felsőtagozatos diákjai igazi magyar tánccal léptek színpadra. /(Ferencz L. Imre): Ünnep az Ady Endre Líceumban. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 26./
2002. január 12.
Az elmúlt napokban a hadseregben uralkodó sanyarú feltáró "titkos" jelentés foglalkoztatta a médiát, de az illetékeseket is. A védelmi minisztérium államtitkára - bár elismerte az interneten névtelenül közzétett jelentés jogosságát - nem arra próbált választ adni, hogy mi az oka a riasztó helyzetnek, hanem a jelentés szerzőinek felderítése és szigorú megbüntetése foglalkoztatta, hangsúlyozva: egy ilyen jelentés árthat Románia NATO- integrációjának. A jelentés szerint a magyar katonákat a tisztesek zöme "lebozgorozza", a regrutákat arra kényszerítik, hogy román irredenta dalokra a díszlépést gyakorolják. /Ferencz L. Imre: Az a fránya imázs! = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 12./
2002. február 20.
A közszolgálati tv és rádió, illetve a hazafiságtól csöpögő újságok egyes munkatársai szerint bolondok azok, akik az egykor elkobzott ingatlanokat visszaszolgáltatják jogos tulajdonosaiknak. Álláspontjuk alátámasztására "ősi" román közmondást is idéznek: Nem az a bolond, aki kér, hanem aki (vissza)ad! Előzőleg Funar és mások a magyaroktól féltették az erdélyi városok központjait, neves épületeit. És úton- útfélen hangoztatott vélekedésük nem maradt visszhang nélkül. Valójában az egykori birtokok és ingatlanok visszaszolgáltatása egész Közép-Kelet- Európában megtörtént, ideje Romániában is európai szinten rendezni ezt a kérdéskört. Történelmi, nemzeti, össznépi "érdekekre" hivatkozva az ingatlantörvény alkalmazása évekig, évtizedekig elhúzódhat. A román közvéleménynek tudomásul kell vennie: Erdélyben a magyarok tulajdonában volt sok-sok ingatlan (köztük történelmi értékű műemlék épület is), melyeket most vissza kell szolgáltatni a jogos tulajdonosoknak, akik majd eldöntik, mi lesz azokkal. Birtokba veszik, vagy a közösség használatába adják. Ne a média, a fogadatlan prókátorok és provokatőrök döntsék el, mit kell s mit nem kell visszaadni. /Ferencz L. Imre: Ki a bolond? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 20./
2002. március 11.
Március 19-én este, a magyarságot ért támadás évfordulóján Marosvásárhelyen egyre kevesebb gyertya kerül az ablakokba. "Jól van az úgy, hogy mi, többiek immár a jövőbe tekintünk." – írta Ferencz L. Imre.A kormányzó SZDP és az RMDSZ idei együttműködési megállapodásának sarkalatos pontja a marosvásárhelyi tanügyi intézetek sorsa. Bálint István, a Bolyai Líceum igazgatója tájékoztatott: a magyar tagozaton nyolcszáz diák tanul, a románon négyszáz. A tanárok létszáma 30 a román és körülbelül nyolcvan a magyar tagozaton. /(Ferencz L. Imre): A Bolyai Farkas Líceumban. Kormányrendeletre várnak. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 11./
2002. június 21.
Jún. 17-én Adrian Nastase román miniszterelnök "különösen sikeresnek" nevezte az RMDSZ-szel kialakított viszonyt a megállapodás megkötésének féléves mérlegelésekor. Jún. 18-án Aradon kifejtette : Románia elvárja, hogy Magyarország tiszteletben tartsa a román-magyar egyetértési nyilatkozatban megfogalmazott vállalásait, majd hozzáfűzte: a romániai kisebbségek ügyei csak a bukaresti kormányra tartoznak! És történt mindez akkor, amikor a román média valósággal felüvöltött a sepsiszentgyörgyi polgármester, majd a megyei tanácselnök "orcátlansága" okán, akik a triklórt megszentségtelenítve, de a hatályos törvényes előírásoknak maradéktalanul eleget téve leszedették azt az intézmények tetejéről s azok bejárata fölé helyeztették el, immáron két példányban. A. Paunescu, az SZDP szenátora az egyik tv-csatornán "órákon át ócsárolhatott mindenkit, aki magyarnak meri vallani magát ebben az országban. A kormánypárt tovább űzi az RMDSZ-szel, a magyarsággal szemben eddig is sikeres kettős politikai játékát. A pártelnök és kormányfő Nastase megveregeti az érdekképviselet csúcsvezetésének vállát, de meginti Magyarországot, miközben az SZDP hangadója már- már hazaárulással vádol." /Ferencz L. Imre: (Nagy)hatalmi allűrök? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 21./
2002. július 11.
A népszámlálási adatok közzétételét követően a legnagyobb példányszámú bukaresti román napilap címoldalán állt: "Clujul nem lesz többé Kolozsvár". Nekünk, magyaroknak mindig is kincses Kolozsvár, "ezeréves erdélyi történelmünk fellegvára és fővárosa, melynek valamennyi régi épülete, emléke a magyarsághoz kapcsolódik" - állapította meg Ferencz L. Imre újságíró. Erdélyi román városokról beszél a történelemtudomány, miközben a román nyelvben a vár, a város szavak a Regátban is magyar eredetűek (Temesvár - Timisoara, ill. oras). Nagyszebenben minden bizonnyal nem él immár 20 százaléknyi szász, de a város neve ott olvasható németül is a román alatt. Hasonlóképpen Szászrégenben is a román meg a magyar alatt. De Kolozsváron hallani sem akarnak az erdélyi toleranciáról, az ott élők hagyományainak, kultúrájának kölcsönös megbecsüléséről. A gyarapodás egyik garanciája az ésszerűbb anyaországi támogatás lehet. Az itthonmaradás alapfeltétele a gazdasági megerősödés, a munkahelyteremtés, a fiatalok kiemelt megsegítése. /Ferencz L. Imre: Csakazértis Kolozsvár! = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 11./
2002. július 19.
A kilencven esztendős kézdimárkosfalvi Bende Jenő nyugalmazott agrármérnök önéletírása /Zord idők sodrásában, Charta Kiadó, Sepsiszentgyörgy/ tavasszal jelent meg. Bende Jenő többszörösen megtapasztalta a trianoni diktátum erdélyi "jótéteményeit", majd a bécsi döntés "áldásait" s végül a kommunizmus "diadalát". /(Ferencz L. Imre): Emlékirat és agrártörténet. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 19./
2002. szeptember 6.
Ferencz L. Imre sokallotta a szobor- és táblaavatásokat, falunapokat. Szerinte az ünnepekre, évfordulókra költött pénzek visszafogásával lehetne újabb vállalkozásokat beindítani, munkahelyeket teremteni. A pénzeket ne csak fogadásokra, "sokszor haszontalannak bizonyuló rendezvényekre fordítsák". /Ferencz L. Imre: Meddig ünnepelhetünk? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 6./
2002. szeptember 24.
A román közszolgálati rádió erdélyi magyarokat gyalázó vasárnap hajnali műsora a kormánypárt stábjának beiktatása után mintha csitult volna. A korábban hetente megszólaltatott hadtörténész heteken át nem jutott mikrofonközelbe, aztán szeptemberben ismét tobzódhatott magyarellenességében. Ezúttal a bécsi döntést követő magyar attrocitásokat ecsetelve Wass Albert és társai "bűntetteit" sorolva követelte: tüntessék el a neves író szobrait, emléktábláit Erdélyben, de a nevét viselő iskolát is vonják felelősségre. Ferencz L. Imre újságíró megkérdezte, az RMDSZ-nek van-e tudomása arról, hogy milyen vádakkal illetik a magyarságot a közszolgálati rádióban? Az RMDSZ képviselője tiltakozott-e uszítás, történelemhamisítás ellen? Az igazgatótanács korábbi RMDSZ-es tagja ezt nem tette meg. S történt mindez azután, hogy CV Tudor Iliescut és Nastasét mocskoló kijelentései, antiszemita és idegengyűlöletet szító hangneme és üzenete okán az Országos Audiovizuális Tanács felfüggesztette az OTV sugárzási jogát. Egyébként az OAT-nek is van magyar tagja. /Ferencz L. Imre: Az OTV rádiós társa? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 24./ Ferencz L. Imre írására felelt Gáspárik Attila, az Országos Audiovizuális Tanács tagja és Ágoston Hugó, a Román Rádiótársaság igazgatótanácsának tagja: mindketten többször felhívták a rádió vezetésének a figyelmét az inkriminált műsorra. A rádió elnök- vezérigazgatója szóbeli ígéretet tett rá, hogy a román rádióban ez a hang többé nem fog előfordulni. /Gyors választ kaptunk - fontos kérdésben. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 25./
2002. november 21.
Olvasók megkérdezték az újságírót: miért balos az RMSZ, miért támogatja csak a Markó-csoportosulást, mely immár szinte diktátorként viselkedik? A megosztottságért nem a sajtó okolható, hiszen a romániai magyar médiát végső soron a támogatások határozzák meg. A kolozsvári Metro Media Transilvania közvélemény-kutatása szerint egy most tartandó általános választáson az RMDSZ a voksoknak csak 4 százalékát szerezné meg, ami nyilván azt is jelenti, hogy nem jut be a parlamentbe. Ez az adat figyelmeztető, gyakrabban kell szólni a tagsághoz. /Ferencz L. Imre: Öt százalék alatt az RMDSZ? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 21./
2003. január 22.
Jan. 19-én Iliescu elnök és Nastase kormányfő Kolozsváron ünnepelték meg azt, hogy 84 évvel ezelőtt először került román közigazgatás alá a város. Az első román prefektus kinevezése 1919 januárjában nem egyszerűen a közigazgatás megváltozása volt, hanem Románia egyesítésének kezdetét jelentette az államépítés területén - mondotta Ion Iliescu államfő. Iliescu párhuzamot vont 1918-19 és napjaink között: véleménye szerint a Romániában a "Nagy Egyesülés" ugyanolyan jelentős európai változások keretében történt, mint amilyen változásokat ma az európai integráció jelent. Szerinte az állam ma - miként 84 évvel ezelőtt - csak egy eszköz arra, hogy egységes és szervesen összefüggő keretben valósíthassák meg a román nemzet, a román társadalom terveit. - Ez az értelme az alkotmányban rögzített nemzetállam fogalomnak. Ez a meghatározás nem jelenti sem az etnikai többség uralmát, sem nemzeti kisebbségek figyelmen kívül hagyását, nem jelenti azt, hogy nacionalista ideológia vezérelné Romániát - jelentette ki Ion Iliescu hangsúlyozva, hogy határozottan elutasít minden olyan törekvést, amely "kiszakítaná Románia valamely régióját, beleértve Erdélyt", mivel az egység alapját a nemzetállamok, nem pedig a régiók jelentik majd. Iliescu - aki 1959-ben, akkori KISZ-vezetőként a Bolyai Tudományegyetem felszámolására is "áldását adta" - most ilyen történelmi érvekkel támasztja alá az ország integrációs törekvéseit, jegyezte meg Ferencz L. Imre. Iliescu szót sem ejtett Trianonról, aminek nyomán valóban román adminisztráció alá került az az Erdély, melynek valamiféle autonómiájáról, régiós fejlesztéséről most hallani sem akar az államfő. /Ferencz L. Imre: Trianonnal az EU-ba? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 22./
2003. január 29.
A népszámlálás megerősítette, hogy Románia többnemzetiségű állam, melyben ugyan valóban nagy a többség számaránya (kb. 89%), de az országnak nincs egyetlenegy olyan adminisztratív egysége, települése sem, melyben kimondottan csak románok élnének. Az 1 434 377 lelket számláló magyarok közül például több mint 17 000 az ókirályságbeli megyékben él: Bukarestben majdnem 6000-en, 2800-zal kevesebben, mint 1992-ben, Bákó megyében 4500-an, Konstanca megyében majdnem ezren. A tíz évvel korábbi összeíráshoz képest jó harmadával nőtt a romák száma, igaz, közben felére apadt a németeké. A többség-kisebbség aránya 2002-ben is ugyanaz (89,5-10,5%), mint 1992-ben volt. 2002 tavaszán 21 698 181 embert vettek nyilvántartásba Romániában. A többségiek száma 19 409 400 volt. A magukat más nemzetiségűnek valló állampolgárok száma tehát majdnem két és félmillió (hivatalosnak mondható adatok szerint), ami azt jelenti, hogy az ország minden hetedik lakosa nem román. Románia nem nemzetállam. A nemzetállami mentalitás a felekezeti megoszlásban is tettenérhető. 1992-höz képest majdnem egymillióval csökkent a görögkeletiek száma, de az állampolitika rangjára emelt nemzetállamiság okán az ortodoxia továbbra is nemzetvallásnak tartja magát. 1992-höz viszonyítva leginkább a reformátusok, unitáriusok, római katolikusok száma csökkent 2002-re, mintegy 13 százalékkal. S meglepő módon kisebb az ateisták és vallás nélküliek száma is, miközben látványosan megugrott a neoprotestánosoké (baptistáké például) és a muzulmánoké. Így aztán 2002-ben immár majdnem hárommillió román állampolgár volt nem ortodox vallású. Ezt továbbra sem hajlandó tudomásul venni az ortodox egyház. /Ferencz L. Imre: Nemzetállam (?) és népességi adatok. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 29./
2003. február 4.
A Köztájékoztatási Minisztérium interetnikus kapcsolatokért felelős főosztálya, valamint a Nevelés- és Kutatásügyi Minisztérium kisebbségek nyelvén történő oktatással foglalkozó vezérigazgatósága kiadásában jelent meg nemrégiben román nyelven, a dr. Murvai László szerkesztette Timpul prezent in invatamantul minoritatilor nationale din Romania [A romániai nemzeti kisebbségek oktatásának jelene] c. könyv. A 2001-2002-es tanév megvalósításai és perspektívák alcímet viselő gyűjtemény a kormánypárt nemzetiségi oktatáspolitikáját dicsérő kiadványnak tűnhet, ám az abban közölt írások aggasztó helyzetképét adják a romániai anyanyelvű oktatásnak. A kötetből kiderül, évről évre sorvad, apad a kisebbségek anyanyelvű oktatása. A kötet szerint a romániai közoktatás 24 178 tanügyi egységben zajlott a vizsgált időszakban, amiből 2732-ban (iskolák és tagozatok), azaz az összes 11,29 százalékában kisebbségi nyelven folyt a tanítás, a beiskolázottak száma 3 972 245 volt, de abból a nemzetiségieké csak 209 842, alig valamivel több, mint 5 százalék. A líceumi és a szakiskolai arány ennél is kisebb, 4,63, illetve 2,8 százalék. A magyar iskolák, tagozatok száma 2384, az összes egységek 9,86 százaléka, de azokban csak 187 156 gyermek tanult anyanyelvén, ami az országos tanulószámnak csak 4,71 százaléka. Maros megyében csak két önálló magyar középiskola működik. A kötet csak propagandacélokat szolgálhat. Mert a gyarapodó lehetőségek dacára több mint 30 000 nemzetiségi (ebből a magyar majdnem 3000) román iskolába járva tanulja anyanyelvét, miközben a tanulók száma évről évre csökken. /Ferencz L. Imre: Számadatok - tendenciák. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 4./
2003. február 10.
Radu Timofte, a Román Hírszerző Szolgálat /SRI/ igazgatója, akárcsak elődei, nem hazudtolhatta meg önmagát és intézményét. Magyarországgal kapcsolatban figyelmeztetett: A nagy barátság nem altathatja el az éberséget! Az igazgató a szervezet megyei részlegeihez küldött összegzésben értékelte a titkosszolgálat tavalyi tevékenységét, s a nyilvánosságra hozott részletekben Radu Timofte arra figyelmeztet, hogy bizonyos érdekcsoportok Románia nemzetállami létét, bankrendszerét, a lakosság megtakarításait vették célba (utóbbi megalapozatlanságát kapásból cáfolta az RNB. Szerinte a NATO-tagállam Magyarországgal tartott kapcsolatokat nagyon nagy figyelemmel kell kezelni. /Ferencz L. Imre: Éberséges barátság. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 10./
2003. augusztus 22.
A kommunista diktatúra udvari költője, Adrian Paunescu - a kormánypártnak köszönhetően -a politika vezéregyénisége lett. Politikusként a szenátusban vív ádáz küzdelmet a "románok jogaiért", esti szabad idejében pedig a tv-csatornák műsorvezetőjeként a legaljasabb módon gyalázza a magyarokat. A Realitatea Tv-ben légből kapott vádak, a hamisított adatok tömkelegét zúdítja naiv nézői nyakába, bőven kimerítve a nemzeti uszítás, a gyűlöletkeltés valamennyi vádpontját. Az egyik olvasónk felrótta a lapnak, hogy nem reagál a Paunescu-féle történelemhamisításra, az RMDSZ a kormánypárttal kötött megállapodás dacára semmit sem tesz a magyarellenes hangulatkeltés megfékezésére. Az olvasó felháborodása jogos, hiszen az aradi vértanúk, illetve a Szabadság-szobor kapcsán például annyi valótlanság, alaptalan állítás hangzott el, hogy Tokay György RMDSZ-képviselő telefonon megpróbált ugyan azon melegében bekapcsolódni az ún. vitába, de végül kénytelen volt lecsapni a kagylót. Az RMDSZ-nek viszont lépnie kellene: az állam- és kormányfőt gyalázó OTV-t meglepő gyorsasággal sikerült felfüggeszteni, majd megszüntetni; ugyanígy Paunescut és őt dicsőítő janicsárjait le kellene tiltani valamiképpen a képernyőről. /Ferencz L. Imre: Gyalázzák a sajátjukat! = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 22./
2003. augusztus 29.
A lassan évszázada zajló román asszimilációs politika különböző formákban érvényesült Trianon óta. A magyar apájú vegyes házasságok gyermekei zömükben mind románok lesznek, s ha nem ők, az unokák minden bizonnyal. A román média híradásaira figyelő olvasóinknak gyakran feltűnhetett: igazi magyar családnevű, országszerte közismert emberek szót sem tudnak magyarul, zömük felháborodottan tagadja, hogy bármi köze is lenne a magyarsághoz. Bukarest egyetlen magyar középiskolájában, az Ady Endre Líceumban a szünetekben alig hallani magyar szót. A többségiek ellenzik például az iskolai "szeparatizmust", hogy az autonómia formáit most ne is emlegessük. /Ferencz L. Imre: Vegyesen is... apadunk. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 29./
2003. november 20.
Szakács János tiszteletes öt éve szolgálja híveit a Beszterce-Naszód megyei Bethlenben. Ezalatt nőtt a hívek száma; növelni kellett a templomban a férőhelyek számát. A templom tavaly megkezdett javítása során egy román stílusú ajtó- vagy ablakkeret került elő, valószínűleg egy korábbi, kisebb templomból. Minden bizonnyal azt bővítették, emelték meg az 1700-as években. Bethlen 30 éve város, ma ezer református él benne. Számuk nem csökkent, mert a környező falvak magyarjai is beköltöztek a városba. A templom felújításnak tervezését - ingyenesen - Murádin Katalin műépítész végezte. A padokat egy Bethlenből elszármazott székelyudvarhelyi faragó-vállalkozó, Tóth Attila vállalta, kedvezményes áron. A karzat is az ő munkája. Kérték a román állam támogatását a műemlék templom helyreállítására, de választ nem kaptak. Jövőre a külső vakolás és egy hangosító berendezés beszerzése a cél, ami majdnem félmilliárd lej. A vallás- és kátéórákra a helyi I-VIII. osztályos magyar tagozat majdnem minden tanulója eljár. /Ferencz L. Imre: Megújul a műemléktemplom. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 20./
2004. január 19.
Beszterce megyei Almásmálomban megtartották az idei első farsangi ünnepet s az azt követő bált. A Mezőségen, Vice és Magyardécse szomszédságában meghúzódó kis település a közösségformálás szándékával tartotta meg a hagyományőrző ünnepséget. A rendezvény főszereplője ezúttal is az a 14 tagú, hét párból álló Almavirág hagyományőrző együttes volt, melyet Krizbai Attiláné óvónő vezet. A műsort a szokásos magyar bál követte. A népi színjátszásban is jeleskedő csoport az évek során bemutatta Illyés Gyula Tűvétevők c. vígjátékát is. /Ferencz L. Imre: Farsangi „nyitány" Málomban. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 19./
2004. január 24.
A Beszterce megyei Bethlen a mezőségi szórvány pereme, ahol a lakosság 17 százaléka magyar. Lassan semmi jel sem utal arra, hogy városkát magyarok is lakják. A 3500 magyar között az értelmiségiek száma alig 35-40-re tehető, s közülük is csak tucatnyian azok, akik tettek, tesznek valamit a magyarságtudat továbbéltetéséért. A 89-es fordulat utáni években felfutott a kisváros magyar művelődési élete: csoportok alakultak, tevékenykedtek, utaztak. Aztán az akkori fiatalok felnőttek, az utánpótlás elmaradozott. Maroknyi lelkes ember, Borsos K. László tanító vezetésével létrehozta a Bethlen Egyesületet, mely 2000 óta pályázatok írásával, számos rendezvény lebonyolításával igyekszik élőbbé tenni az itteni művelődési életet. Kialakult egy csapat, számos rendezvény megszervezését vállalják. A Bethlen Egyesület Kékestől Vicéig, Berétéig mindenkinek segített, aki tenni akart a magyar közművelődésért, ugyanakkor jó, partnerkapcsolatot alakított ki az RMDSZ-szel és a Beszterce AlapítvánnyalKrizbai Rózsika óvónő – az almásmálomi Almavirág hagyományőrző együttes vezetője, Kerekes Jolánnal együtt az egyesület kultúrfelelőse. A város magyarságának nagy szüksége van az egyesületre. A városi művelődési házban, a könyvtárban nincs magyar alkalmazott. /Ferencz L. Imre: Művelődési élet a szórványban. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 24./
2004. március 4.
Az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatásáért felelős bukaresti bizottság döntése értelmében a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium épületcsoportja az Erdélyi Református Egyházkerület tulajdonába került vissza. Simon János igazgató elmondta: módosítani kell a tanügyi törvényt az új alkotmány szellemében, hogy a felekezeti iskolák is ugyanolyan támogatásban részesüljenek, mint az államiak, mert a magyar tanulók szülei is adófizetői ennek az országnak. A kollégium épülete rossz állapotban van, felújítás szükséges. /Ferencz L. Imre: Örömhír Nagyenyeden. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 4./
2004. március 6.
Márc. 4-i sajtóértekezletén Markó Béla RMDSZ-elnök még arról szólt, hogy a kormánypárttal kötendő idei megállapodás függőben levő problémáit – az aradi Szabadság-szobor felállítását, valamint a kolozsvári tudományegyetemen létrehozandó két magyar kar beindítását – illetően a közeljövőben megtalálják a megoldást. A Nastase kabinet márc. 4-én határozatot hozott: a Szabadság-emlékművet várhatóan április elején felállítják. /Ferencz L. Imre: Csak ne lenne áprilisi tréfa! = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 6./
2004. július 8.
Trombitás Jenő az árpástói általános iskolában helyettesítő tanár. 1987-ben végezte Petrozsényben a bányamérnökit, azonban 1989 után a romániai bányaipar összeomlott, ezért szakmát váltott, 2002-ben elvégezte az informatika szakot, jövőre pedig földrajzból államvizsgázhat a kolozsvári egyetemen. Ilyen szakmai háttérrel továbbra is helyettesként dolgozik, az iskolában, a műszaki tantárgyakat sem kapta meg (pedig erre törvény van). Trombitás Jenő az évek során 34 szakdolgozatot közölt, az iskolában tanítványaival ért el számottevő eredményeket. Ennek köszönhetően kaphatta meg 2003-ban az országban elsőként s eddig egyedüliként a Mosoly- érdemrendet. A lovaggá ütésre Árpástón került sor. Trombitás Jenő szerint az RMDSZ megyei és helyi vezetése nem vállalt kellő szerepet abban, hogy főleg a falun élő magyarságban tudatosítsa jogait, tartsa a kapcsolatot vele. Bíráló megjegyzéseit félremagyarázták, s szemére vettették, hogy nem fizeti az RMDSZ-tagdíjat. /Ferencz L. Imre: „Mosoly-lovag" szélmalomharca? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 8./
2004. október 30.
Döntöttek Szász Jenőék: az MPSZ a volt államfő, Emil Constantinescu vezette Népi Akció – Actiunea Populara (AP) listáin vesz részt a novemberi parlamenti választáson. Ferencz L. Imre /a lap munkatársa/ elítélte ezt a döntést, mert néhány ezer szavazatukkal a magyarság parlamenti képviseletét veszélyeztetik. /Ferencz L. Imre: Szavazz székely – románra! = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 30./
2004. november 30.
Megalázó a határon kívülre rekedt magyarokra nézve mindazt, ami a kettős állampolgárság kapcsán az anyaországban történik, elhangzik. Drágább az élet Magyarországon, a lakosság zöme elégedetlen. Ilyen körülmények között nem nehéz a határon kívüliek ellen fordítani a közhangulatot. Az erdélyi magyarság ezer esztendeje naponta tesz tanúságot arról, hogy legalább annyira magyar, mint az anyaországiak, írta Ferencz L. Imre, a lap munkatársa. Közben a szomszédos országok zöme megoldotta a kettős állampolgárság kérdését. /Ferencz L. Imre: Megalázott magyarok. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 30./
2005. január 24.
A bármilyen árnyalatú bukaresti hatalom rendületlenül segíti kisebbségbe jutott nemzettársait. A Nastase-kormány országlása utolsó napjaiban a székelyföldi ortodox egyháznak egész vagyonokat adott birtokába Sepsiszentgyörgyön, Marosvásárhelyen, ami csak utólag derült ki. Az új kormány – benne az RMDSZ miniszterei is – jó néhány nappal beiktatása után úgy döntött, 300 000 megawattóra áramot szállít a Pruton túli testvéreknek, mert a Dnyeszter menti „köztársaság” nem hajlandó energiát szolgáltatni Chisinaunak. Ráadásul Moldávia további 30 millió dollárral tartozik Romániának, ugyancsak kormánydöntések nyomán szállított áramért. Igaz, hogy Magyarország nagyobb összegekkel segíti a határon túliakat, de annak megpályázása, elosztása nehézkes, a körülötte zajló pártpolitikai viták, marakodások visszataszítóak. Miközben a Tariceanu-kabinet áramsegélyt ad, Budapesten az Állami Számvevőszék megrótta az Illyés Közalapítványt, mert úgymond jogtalanul költött el pénzeket a határon túlról érkezett magyar politikusok budapesti elszállásolására. Ferencz L. Imre, a lap munkatársa szerint Markó Béla például szenátori fizetéséből kb. öt-hat éjszakát tölthetett volna egy valamire való budapesti szállodában. S ha nem az IKA, illetve a HTMH állja a budapesti utak kiadásait, akkor hányan vehettek volna részt a különféle rendezvényeken? Bukarest évek óta román állampolgárságot ad mindazon Pruton túliaknak, akik kérik ezt, miközben Budapest az ilyen vonatkozású próbálkozást megtorpedózza. A Romániában ösztöndíjaskén tanuló moldáviai diákok száma többszöröse a Magyarországon tanuló erdélyi magyarokénak. /Ferencz L. Imre: Prúton innen, Tiszán túl. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 24./
2005. január 27.
Még a szórványban élők is furcsállják, hogy az RMDSZ az egyetlen politikai erő a bukaresti törvényhozásban, melynek némely képviselője és szenátora immár 15 éve megszakítás nélkül tagja a parlamentnek. Az embereket tudják azt, hogy a kormányzásban való részvételnek káros következményei is lehetnek. Vajdaságban apró csoportosulásokra szakadt a magyarság. A következmény: a belgrádi parlamentben egyetlenegy képviselője sincs, az újvidékiben alig néhány. Kárpátalján két szervezet áll egymással szemben, az ottani magyarok sorsa Kijev kényétől-kedvétől függ. Felvidéken összefogott a magyarság, hat éve kormánypárt az MKP. Szlovákia EU-tag lett, most már a magyarok pártját kiszorítanák a politikai porondról a többségi pártok. Duray Miklós, az MKP ügyvezető alelnökének mondta: az, hogy az MKP az 1998-as, majd a 2002-es választások után kormánypárt lehetett, az „Washington és Brüsszel kérése volt”. Ha ez az elvárás a következőkben már nem jelentkezik, akkor „a szlovák pártok igyekeznek majd kiszorítani az MKP-t a kormányból”. Romániában a PSD nem azért vállalta az RMDSZ-szel való együttműködést, mert nem volt más megoldás számára. Az EU-csatlakozás alapkövetelménye a kisebbségi problémák legalább uniós szintű rendezése. Ezt az utóbbi évek valamennyi román kormánya tudta, s akként is cselekedett. Azonban két év teltén Románia teljes jogú EU-tag lesz, s akkor 2008-ban már egészen más lesz a román pártok orientációja. Akkor kiszorítják az RMDSZ-t a politikai porondról. Erre tanácsos lenne idejében felkészülni. /Ferencz L. Imre: Lesz-e kiszorítósdi? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 27./
